Napjainkban a cserépkályhák és kandallók jellemző tüzelőanyaga a fa. A legmegfelelőbb a száraz, keményfa. Ezalatt a már legalább 2 éve kivágott összehasogatott és a szabadban szellős, fedett helyen tárolt keményfát értjük. Ha 2 évig nem is áll módunkban szárítani, azt mindenképen tegyük meg, hogy tavasszal szerezzük be az őszi, téli tűzifánkat, hogy legalább 0,5 évet száradjon. A frissen kivágott fa nedvességtartalma akár 60-65% is lehet. Az ilyen fának, pedig nagyon csekély a fűtőértéke, mivel az égés során keletkezett hőmennyiség jelentős része a fa víztartalmának az elpárologtatására fordítódik, nem pedig a szobák fűtésére.
A keményfák (tölgy, bükk, akác, kőris, éger) sokáig égnek, jól tartják a parazsat, kevés a hamujuk, fűtőértékük magas.
A puhafák (fenyő, nyír, nyár, hárs, jegenye) gyorsan elégnek, hamar kihűl a parazsuk, sok a hamujuk, fűtőértékük alacsonyabb.